Hatalmas köd ereszkedett le az út síkos volt s olyan meredek, hogy mindenki hátravetődött az ülés támlájába. Az ablakból csupán a köddel átszőtt fákat lehetett látni. A megkopaszodott ágak az út felé éktelenkedtek, mintha bármelyik pillanatban belekapaszkodnának, majd elragadnák az ember lelkét. Mintha minden egyes ködfelhőben egy gonosz szellem bújna meg, aki csak arra vár, mikor jön el a legjobb alkalom őrületbe kergetni a gyenge idegrendszerűeket.Kisvártatva a busz fékcsikorgásai hallatszanak. A busz végre elérte uticélját.

A borús hangulat ellenére a diákok kedve még mindig nem lankad. Gúnyt űzve egymásból cipekednek be a kis riskókba. Pár fiatalt már nem lehetett hova helyezni, így egy nagyon régi faházat kaptak egészen az erdő mellett. A házikó barátságtalan és ócska volt. A szél ki-be járkált, hideg volt és még az ablakokat sem lehetett jól becsukni. A gerendák már korhadtak voltak. Vajon miért nem újították fel, mint a többi lakóhelyet? A diákok elhelyezkedtek az épületben, de kis idő elteltével fülsüketítő ének repesztett végig a tájon.

Az egyik diák nemrégiben talált egy  újságcikket( olvasd el ), melyben teljesen meg volt győződve, hogy igaz. Az egész gárdában megoszlott a vélemény, míg ki nem küldtek egy gyenge kölyköt. Később pedig egy másik gyerek is kirohant. A két diáknak nyoma veszett, az ének pedig nem csitult. A csapat kénytelen nekikerekedni együtt az erdőnek, hogy megkeressék az eltűnteket és az először még viccnek tűnő ének tulajdonosát kinyomozzák.A tinédzserek teljesen szétszéledtek, reménytelenül ijedezve kószáltak a területen, majd egybegyűltek a lépcsőnél, ami fel a hegyre vezet.

Közösen nekivágtak a hosszú lépcsősorozatnak. Az ének továbbra sem szűnt meg, sőt sokkal nyomasztóbbá fokozódott. Mindenki dermedten találta magát egy kapu előtt, mely mellett egy hatalmas kitépett lyuk tátongott. Úgy döntöttek beljebbmerészkednek. A ködtől szinte semmit nem látni, azonban hirtelen felvillant egy kék szempár, s lassan kiábrázolódott a lény mivoltja. Egy vámpírszerű nő állt, véres kezekkel s szájjal. A vér csöpögött le kezeiről, egyenest a két holttestre. Igen! Ők azok...Hatalmas pánik tör ki a fiatalok között. Rohanni kezdenek a kijárat felé, de az, mint akár egy védőpajzs, visszalöki a neki rohanó testeket, varázslat! Ijedtükben két irányba kezdenek el futni. A gyilkos lény nem zavartatja magát, hiszen neki játszik az egész erdő. Nem lesz nehéz őket megtalálni.... De vajon a két csoport túléli-e a legközelebbi találkozást? Túlélik- e a rájuk következő napokat az erdőben egymásáról mit sem tudva?

Minden egy őszi reggelen kezdődött, amikor az iskolában bejelentették, hogy a 9-12. évfolyamnak kirándulást szerveznek egy bizonyos üdülőfaluba a hegyekben. Mindenki csodálkozott a tervek hallatán. De kinek nem lenne kedve lógni egy hetet az iskola kezdetének hajnalán. Korán reggel volt már és a srácok máris gyülekeztek a meglehetősen régi buszmegállóban. Kezdett hűvösödni az idő. A levelekkel játszott a szél. A pöfékelő busz légterén is végigsüvített, s mintha kivitte volna az összes barátságos érzést az ócska járműből. A diákok elsöpörve egymást foglalták a helyeket. Mikor már mindenki helyet foglalt több-kevesebb sikerrel, az autóbusz a maga zötykölődő tempójával nekiindult a nagy útnak.Az út alatt egészen jó kedély uralkodott mindaddig, míg az eső el nem eredt és a hegy lábához nem értek.